„Meg kell védeni a nyugdíjasokat!”

Ezt olvashattuk lapunk márciusi számában, mellyel ugyancsak egyet lehet és kell is érteni. Nem új keletű a „kirándulással”, „vacsoráva1”, feltétel nélkül „beígért ajándékkal” fűszerezett árubemutatókra való csábítás. Ahol jól felkészült (jól felkészített), külsőségekben megnyerő „szakértők” megtévesztő, félrevezető, kétes értékű ígéretekkel becsapják a hiszékeny, főleg idős embereket. Sokan és sokat foglalkoztak, foglakoznak ma is ezzel a kérdéssel. Milyen eredménnyel, erre most nem kívánok kitérni. Mi is minden lehetőséget, fórumot kihasználtunk (sajtó, klubfoglalkozás, tanfolyam stb.), hogy visszatartsuk nyugdíjas barátainkat az árubemutatóktól...

Jogszabályok, jogszabály-módosítások, szórólapok, újságcikkek sora jelent meg. Úgy tűnik kevés sikerrel, mivel az árubemutatók továbbra is virulnak, és újra termelik a problémákat és ennek újabb és újabb hiszékeny emberek esnek áldozatul. Olvasható tovább a cikkben „Szigorítások jöhetnek a nyugdíjasok védelmére”, hiszen a legsérülékenyebbek az idős emberek. (Lásd a mellékelt keretes cikkben!)

Felmerül a kérdés valóban a szigorúbb jogszabályok fogják megvédeni a fogyasztót? Ebben nem vagyok biztos. A jelenlegi állapotot figyelembe véve, úgy általában egyetértek a szigorításokkal... Meglátásom szerint most is vannak hatályos jogszabályok az árubemutatók tartására vonatkozóan. Kérdés, hogy ezekben a jogszabályokban foglaltak betartatását megkövetelték-e a hatóságok? Tartottak-e rendszeresen, kellő számú, visszatartó hatást kiváltó helyszíni ellenőrzéseket? Attól tartok, nem.

A cikkből az is kitűnik, hogy „megyénként és havonként több ezer ilyen árubemutatót szerveznek”. A havi és megyénkénti több ezer árubemutatót sokallom, bár nem ez a lényeg. Tény, hogy ezeken különböző trükkökkel, a tisztességtelen ígérgetésekkel tömegeket tudnak elcsábítani. A cikk szerint a hatóság tavaly 12 eljárást kezdeményezett, noha a több ezerre becsült árubemutató „kétharmada esetében jogsértések tapasztalhatók”. Ehhez képest, a tizenkét kezdeményezett eljárás igen szerény próbálkozásnak tűnik. Vajon az új rendeletekben előírtak megköveteléséhez, a szigorítások megtartásához már biztosítva lesznek-e a személyi és más egyéb feltételek?

Minderről egy francia filozófus, Montesquieu velős mondása jut eszembe: „Amikor elmegyek valamely országba, nem azt vizsgálom, vajon jók-e ott a törvények, hanem azt, hogy végrehajtják-e a meglévőket, mert jó törvények mindenütt akadnak”. Nálunk is vannak, és még lesznek is jó törvények; betartásuk, betartatásuk hiányában azonban keveset érnek.

A cikkre visszatérve valóban komplex problémáról van szó, és ezeket a problémákat együtt kell kezelni, mivel csak így lehet e területen is eredményt elérni.

Eddig az árubemutatók jogszabályi és azok végrehajtási oldaláról szóltam. Van ennek a kérdésnek egy harmadik oldala is: maga a főszereplő, a fogyasztó. (Talán velük kellett volna kezdeni!)

Mindaddig, amíg a fogyasztók (az idős emberek) meggondolás nélkül vásárolnak nagy értékű árucikkeket; – elolvasás és értelmezés nélkül kötnek, írnak alá szerződéseket; – négy-, ötoldalas, jól (bonyolultan) megfogalmazott szerződéseket telefonon kísérelnek meg felbontani, megváltoztatni; – nem figyelnek a határidőkre, (pl. a szerződéstől való elállás esetén); – hagyják magukat rábeszélni a jövedelmükhöz képest (olykor kevésbé szükséges) drága árucikk megvásárlására árubemutatókon (ahelyett, hogy a józanul gondolkodnának); ki vannak téve a félrevezetésnek, becsapásnak, károk elszenvedésének. Mert akik mindenáron eladni szeretnék az árut, szolgáltatást stb., noha számtalanszor megtapasztalhattuk tisztességtelen módszereiket, azt továbbra is megkísérlik. Amíg a fogyasztók részéről ilyen magatartás elvárható, mindig lesznek olyan „vállalkozó szellemű emberek”, akik ezt könyörtelenül ki fogják használni. És addig nehéz helyzetben lesznek a jogalkotók, jogvédők, civil szervezetek (tanácsadó irodánkat is beleértve), hisz nem lehet miden fogyasztó mellé egy védőangyalt (ellenőrt) állítani. Ráadásul nem könnyű „mozgó kereskedőket”, alkalmi helyeken, az alkalmilag fel-felbukkanó árubemutatók ellenőrzése, „tettenérése”, és ezzel ugyancsak tisztában vannak az árubemutatók szervezői is.

Nem sorolom tovább. Részemről többször megkíséreltem összefoglalni, mire ügyeljünk az árubemutatókon (és más nagy értékű áruk vásárlása alkalmával is). Továbbra is azt tanácsolom, mindig alaposan gondoljuk át, milyen „kecsegtető” ajánlatokat fogadjunk el! Gondoljuk meg azt is, mikor és hol vásárolunk. Előzzük meg a problémákat, mert a legjobb megelőzés az, ha el sem megyünk az ilyen rendezvényekre, különösen, ha nem vagyunk elég határozottak.

Ha mégis elvisz a kíváncsiságunk (vagy elkísérjük a szomszéd aszszonyt, mert így szokott kezdődni), legyen bennünk egészséges bizalmatlanság különösen az alkalmi árukkal, árusokkal szemben. Ez is hozzátartozik a tudatos vásárlóhoz és a fogyasztói (ön)védelemhez.

Ne feledjék el és tartsák szem előtt: ingyen kirándulás, ingyen vacsora nincs, sőt ingyen ajándék sem létezik, azokat valakinek mindig meg kell fizetni! Az a valaki pedig nem más, mint maga a fogyasztó.

Iván László

fogyasztóvédelmi tanácsadó