Mit egyen a gyerek és az idős ember?

Úgy adódott a korábbi években, hogy a Kaliforniában élő lányom családjánál töltöttem el háromszor is egy hosszabb időt. Séta közben feltűnt nekem, hogy ott milyen sok a kövér ember, legyen szó akár férfiről, vagy nőről, de még gyerekről is.

Kövérek, mert jól élnek, van is miből, gondoltam előbb.

Aztán a lányom felvilágosított, hogy ez a „jelenség”, sajnos az amerikai mentalitást tükrözi vissza. Ő, aki Európából „később érkezett”, vagyis nem ott született, hát megpróbál úgy élni, úgy enni, ahogyan itthon tette és vigyáz a vonalaira.

Mindezt ekkor a sokféle (ham)-burgerekre, a cukros italokra és a gyorssütőkben készült, de fagyasztott sütemények fogyasztására fogták rá. Kis unokám akkor 10 éves volt és mondta, ha ő megnő, akkor „lebeszéli” a bácsikat és néniket a hamburgerekről és akkor nem lesz kövér senki.

Aztán a gyerekszót tett követte, mert jelenleg utolsó éves a Kalifornia, State University North-ridge egyetemen és Táplálkozás és Dietetika szakon diplomázik rövidesen.

Azóta persze ott is változott egy kicsit az evés-ivás szokása és vannak is számottevő eredmények. Való igaz, hogy a vendéglők ebédjéhez jár a finom öntetes saláta is, bár én ezt szecskának becéztem, de megettem és jó is volt. Volt is riadalom itthon mikor hazajöttem, mert 5 kilót lefogytam a 6 hét alatt.

Na, de miért írom én ezt. Minden-esetre nem azért, hogy hencegjek kaliforniai ottjártommal, hanem csak azért, mert itt is hasonló cipőben jár az evés-ivás kultúrája.

Látom és hallom a híreket, hogy a sulikban a menza kajánál a rántott húst a „nem ajánlottak” közé sorolják. Hiába, na, a nebulók hasa ezt megszokta és még mennyi mást is, amelyre már itt is a korszerűtlen jelző illik. Nehéz lesz ehhez hozzászoktatni a gyerekeket, de legalább ők majd megszokják, van idő erre. Na, de mi legyen azokkal, akik nem gyerekek?

Én példának az időseket hozom fel, akiknek jó része már csak a hét végén főz odahaza és közben vagy hozzák neki, vagy megeszi valamelyik napköziben, esetleg egy olcsó vendéglőben. Amiket ott kap, azok bizony nem öreg gyomornak valók. Persze fiatalabbaknak sem és tudom magamról, hogy a hurka, a kolbász, a toros káposzta, a szalonna lilahagymával, a gulyásleves és még sorolhatnám, miket nem kellene ennem. Finomak és mégis le kellene ezekről szokni, vagy legalábbis csak néha kellene enni ezekből. Bizony, még némelyik HUNGARIKUM is csak ritkán, ünnepi alkalomra szánva lenne elfogadható.

A közétkeztetés és az azon kívüli is átértékelésre szorul itthon is. Hozzáteszem azt is, hogy a leszokásnak ára van, mert amit ajánl a táplálkozástudomány, az bizony megnövelné a kiadást.

Néhány példát ennek igazolására: Az a saláta, amit Amerikában szervíroznak az ebédhez, itt mifelénk ugyancsak megdrágítaná az ebédjeinket. De ide sorolom a kívánatos és bőséges zöldségeket, a gyümölcsöt és a rostokban gazdag kenyeret. Azt a kenyeret kell, hogy bíráljam, amely a tömegfogyasztásra van jelen a boltokban. Nagyanyám 10 napig elálló rozskenyere a karéjra kent mangalica zsírjával is talán egészségesebb volt, mint a finom búzalisztes fehérkenyér. A teljes kiőrlésű lisztből, vagy a rozslisztből készíteni bármit, nem olcsó mulatság.

Pedig ez lenne az egészséges, akkor meg felvetődik bennem, hogy miért olyan drága az a rozskenyér, hiszen a búzának van a magasabb ára. Arról nem beszélve, hogy egynapos szavatosságú a legtöbb fehér és félbarna kenyér. Amelyek néhány napig szavatosak, ott már a negyed kiló is két-háromszáz forint körül van. És még nem szóltam a főzelékfélékről, melyek fogyasztása a nyers zöldségféléken kívül is hetente legalább kétszer jó lenne, ha ott lenne az asztalon és ne húst a hússal együnk. Persze jó lenne, ha a tejtermékek közül is telne a különféle aktiviákra, meg élőflórás joghurtra, hogy működjön az emésztés is, ha már alaposan belaktunk.

A túlsúlyos személyek számának csökkenése számtalan betegséget szüntetne meg, de a normál súlyosnál is előforduló belgyógyászati problémák is csökkennének.

Magyarul: Tovább élne az ország lakossága, amely egyébként is ott van az európai átlag vége felé. Jó jel, hogy az iskolákban elkezdődött egy törekvés a gyerekek érdekében. Az időseknek, vagy az őket étkeztetőknek is több pénzt kellene juttatni és minél több felvilágosításra lenne szükség, mert valljuk be, hogy ez nem is pénzkérdés, hanem mert így szoktuk meg. Nagy kár!

Dombóvári István


Fogyasztóvédelemmel kapcsolatos cikkeink