„A nagy szavak nem érnek semmit,
elszállnak, mint az őszi szél.
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
elkíséri az embert, amíg él.”
(József Attila)
Kedves Elnök Asszony/Úr!
Kedves Nyugdíjas társaim!
Köszöntőmet József Attila idézettel kezdtem, amivel teljes mértékben azonosulok. Visszagondolva a közös karácsonyi ünnepségünkre, a köszöntők a szeretetre, a megbocsájtásra, az elfogadásra és egymás tiszteletére és segítésére helyezték a hangsúlyt. Nagyon sokan és sokféleképpen megfogalmazták már a szeretet jelentését. Én most Prohászka Ottokártól idézek, aki ezt írta: „Szeress nagyon, szeress áldozattal, szeress kifogyhatatlanul! Ne hagyd magad legyőzetni a nehézségekkel, közönnyel, sikertelenséggel. Szeress- és jobb lesz a világ.”
Milyen szép gondolatok. Sajnos a mai, modernnek mondott társadalomra, melyben élünk, nem ez a jellemző. Az utóbbi években azt tapasztaljuk, hogy a szeretet szó elcsépelt lett, már sokan nem hisznek benne. Egy önző, egoista világban élünk, ahol a pénz az úr. Már önzetlenül – a mi korosztályunkon kívül – nemigen akarnak segíteni a rászorulókon, vagy legalábbis kevesen és leginkább azok segítenek, akik maguk is sokszor segítségre, támogatásra szorulnának. Szociális szakemberként nehezen élem meg, hogy nagyon sokan nem jutnak hozzá azokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyre szükségük lenne. Ahhoz, hogy egy idős vagy beteg ember – aki gondozásra és ápolásra szorul – intézménybe bekerüljön, meg kell halnia egy ellátottnak. Sok esetben meg sem éli, mivel hamarabb meghal, mert hosszú a várakozási idő. Tudjuk, hogy elöregedő és egyben fogyó társadalomban élünk, de éppen ezért van tennivalója a Kormánynak. Új otthonok és nyugdíjas lakóparkok építése, szűrővizsgálatok kiterjesztése az idős korosztály részére, azaz az egészségügyi és szociális ellátás bővítése, az e területen dolgozó szakemberek létszámának emelése elengedhetetlen.
Ma Magyarországon a rendelkezésre álló adatok alapján 500 ezer demenciában szenvedő ember él és várhatóan egyre emelkedni fog e betegségben szenvedő emberek száma. Már nem csak az idős korosztályt érinti ez a betegség – egyre többen szenvednek a középkorúak is e betegségben. Hogy melyek a kiváltó okok, amelyek hozzájárulnak vagy kiváltják e betegséget? Sokféle oka lehet: belgyógyászati betegség, depresszió, stressz, magány és szenvedélybetegség is. Cél: a betegség megelőzése, illetve a kialakulás időszakának kitolása. Tudunk –e
segíteni abban, hogy ne, – illetve minél később váljon demenssé valaki? Én elsősorban a jól működő közösségekben látom a megelőzés lehetőségét. Ezek a közösségek a településeken működő civil szervezetek, - a nyugdíjas klubok, nyugdíjas egyesületek, illetve a szociális törvény alapján működő nappali ellátást biztosító idősek klubjai –, ahol jó együtt lenni, közös rendezvényeken aktívan részt venni, ahol lehetőség van az idős kort kreatívan megélni, egymást segíteni, egymásnak örömöt szerezni.
Itt köszönöm meg minden vezetőnek, minden tagnak és minden támogatónak az elmúlt évben végzett önzetlen munkáját, amely által lehetővé vált, hogy minden megyei rendezvényünket meg tudtuk tartani és minden egyes alkalommal több százan vettünk részt és tettük felejthetetlenné az együtt töltött időt.
Mit kívánok mindannyiónk számára? Pilinszky János soraival zárom köszöntőmet, melyet megtaláltok sok hasznos információ mellett a Nyugdíjasok Kalendáriuma 2025. XIV. évfolyam 3.oldalán is.
Tisztelettel és szeretette
Román Demeterné, elnök
„Azt kívánom...
Neked és magamnak, hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed csak Te adsz.
Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad törik belé.
Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.
Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erős vagy és elbírod őket.
Azért mert, ha erős vagy felemelhetsz embereket, ezáltal Te magad még jobban megerősödsz.
Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a Valakinek szüksége van rád.
S kívánom, hogy legyen erőd megmondani Neki, mit érzel, mert tudom, hogy ez a legnehezebb
Őszintén kimondani.
Kívánok Neked Türelmet!
Hogy meg tudj hallgatni másokat.
S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked.
Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal, akinek szüksége van rá.
Kívánok Neked Bölcsességet!
Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld és más utat válassz.
Hogy felismerd a mindennapok szépségét és ne tragédiák döbbentsenek rá.
Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben.
Hogy minden idegesítő tulajdonságuk Téged épít, akár mint rossz, akár mint jó példa.
Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra.
Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, maximum frusztráljuk magunkat a gondolattal.
Ellenben a legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez, s ez maga a haladás.
Hogy az aprólékos sziszifuszi hétköznapokban lásd a holnapok nagyságát és a nagy célok építőkockáit.
Végül kívánok Neked egy apró mosolyt magunkon, hiszen, ha mindezt meg tudnánk tenni, akkor már rég az Angyalok soraiba tartoznánk, és valaki olyanokra vigyáznánk, mint mi magunk.
Ám kívánom Neked, hogy megtapasztald: a Teremtés attól válik tökéletessé, hogy ismertek a hibáink és számolnak a tökéletlenségünkkel.
S nem utolsósorban kívánom, hogy azokkal tölthesd ezt az évet, akik szeretnek, és magadba szívd ezt a Boldogságot!"
(Pilinszky János)