A leveleki Őszi Levél Nyugdíjas Egyesület 2024.12.16-án tartotta az évzáró közgyűlését. Ez azért volt más, mint az előző években, mert az éves beszámolók és az 5o. házassági évfordulós pár, Kozma Károly és Kozma Károlyné köszöntése után új elnököt választottunk Papp Ferencné személyében, mivel a 2 éves titkári és 9 éves elnöki munkámról egészségi problémáim miatt lemondtam, megköszöntem a tagok segítségét, és kitartást, jó munkát kívánva gratuláltam az új vezetőnek.
Minden évben így kezdtem a beszámolómat: „Ha elfáradtál, mert elmúlnak az évek, keress a korodnak megfelelő szépet.”
Így tettem én is, mikor 19 évvel ezelőtt nyugdíjba mentem. Sok jót hallottam a Borbély Árpádné és Dávid József tanár úr által vezetett nyugdíjas egyesületről, akik sokat kirándultak, az ország és a megye minden fontosabb helyét bejárták. Szeretettel fogadtak, jól éreztem magam a vidám foglalkozásokon. Mikor Márti néni 13 év után elfáradt, kérte, hogy vállaljam el az egyesület irányítását, de akkor anyukámat gondoztam, aki azt kérte, hogy ne tegyem, mert akkor soha nem leszek otthon. Félt, hogy valami bajom lesz. Szerencsére Asztalos Jánosné kartársnőm elvállalta a vezetői feladatokat, majd 3 év múlva Dávid tanár úr betegsége miatt én végeztem a titkári munkát. Sajnos, akkor már édesanyám örökre eltávozott. 5 év után Asztalosné is úgy döntött, hogy lemond, és a családdal szeretne foglalkozni. Így lettem én az elnök.
Mit tűztem ki célul?
Márti néni halála előtt a kórházban megfogta a kezem, s kért, hogy ne hagyjam tönkre menni az egyesületet. Remélem sikerült, hisz 9 év alatt rengeteg elismerést, kitűntetést kaptunk, mindenütt szeretettel fogadtak. Másik célom az volt, hogy ne csak nézőként vegyünk részt a különböző megyei és országos rendezvényeken, hanem próbáljunk meg műsorokat összeállítani, mutassuk meg, hogy mit tudunk. Azt hiszem, ez is sikerült. Először csak néhány asszony lépett fel énekekkel a Falunyitogató Rendezvényeken, ahova Mudri Imre, akkori kultúrigazgató vitt el bennünket. Tákos, Csaroda, Ömböly, Tarpa lakosai nagy szeretettel fogadtak, mindig nagy sikerünk volt. Még Budapestre a Vigadóba is elmentünk, ahol számomra Társadalmi Munkáért kitűntetést adtak. Apagyon a Kórustalálkozón már mint kiváló kórust jutalmaztak. Turán léptük fel először a Kulturális Seregszemlén dalokkal, utána pedig mindig sikerült tánctanárt szerezni, akik színvonalas táncokat tanítottak nekünk. Azóta is folyamatosan táncolunk. Szép sikereket, minősítéseket értünk el,(Kiemelt Arany, Arany Minősítés) pedig közülünk már többen túl vannak a 70 éven, vagy van 80 éven felüli tagunk is. Szeretünk táncolni, jót tesz a hangulatunknak és az egészségünknek is. Volt olyan tagunk, aki a haláláig táncolt.
6 évvel ezelőtt láttam vidám paródiákat, sokáig töprengtem, hogy állítsak össze egy olyan műsort, ami ránk is illik, szórakoztató, de egyben igazság is van benne. Így hosszas munka után megírtam a Csóró nyuggerek című paródiánkat. Először csak 8 fővel adtuk elő egy farsangi rendezvényünkön, mert sokan szégyellték, nem akarták kinevettetni magukat. Később viszont, mikor látták, hogy mindenütt óriási sikert értünk el, vállalták a fellépést, 15-en. Ez volt a legsikeresebb paródiánk. Kb. ötvenszer kellett előadni a különböző rendezvényeken, helyszíneken. Még Milotára is elhívtak, fizetni is akartak érte, de mi sehol ne fogadtunk el semmit. Annak örültünk, ha sikerült másoknak örömet szerezni. Ezt a műsort látták meg a nagybányaiak is, akik elhívtak a Magyar Napokra. Ott fél órás műsort adtunk. Azóta is tart a barátságunk, mi is visszahívtuk őket a 25. évfordulónkra. Az Országos Ki mit tud?-on a paródiáinkkal mindig Kiemelt Arany Minősítést kaptunk ,ugyanis volt még 2 paródiánk: A pletykás asszonyok és a Riport a nyugdíjasokkal.
6 éve felkérésre elkezdtem versmondó versenyekre járni, mindig szép eredményeket értem el. A Ki mit tud?-on mindig Kiemelt Arany Minősítést kaptam, az Országos Versmondón Arany Minősítést, de van több külön díjam, 1. 2. helyezésem, Koltón pedig a Petőfi Szavalóversenyen a 100 versenyző között 3. lettem.
Ezek szép emlékek, bármilyen találkozóra, sportversenyre, kirándulásra mentünk, mindig élményekkel telve tértünk haza. Rengeteg kirándulást, szerveztem nemcsak Magyarországra, de külföldre is. Erdélybe a Holdfény Egyesülettel, Lengyelországba, Szlovákiába, Prágába,stb. az Utazási Iroda által. A magyar utak közül a legemlékezetesebb volt számunkra a Velencei-tó körbeutazása 2 napon át, vagy a zamárdi 1 hetes üdülés, ahonnan vonattal vagy busszal mindennap más nevezetes helyre jutottunk el. A vonatos vagy buszos utazásokon nem győztünk mesélni, a vonat visszhangzott a nevetésünktől. A helyi rendezvényekbe is mindig aktívan bekapcsolódtunk. A foglalkozásokon igyekeztünk vidám programokat összeállítani, vetélkedőket, tornát, játékokat, kézműves foglalkozásokat tartottunk, különböző ránk vonatkozó előadásokat, bálokat, találkozókat szerveztünk az ófehértói, a pócspetri nyugdíjasokkal, a Holdfény Egyesülettel, a nagybányaiakkal. Többször kerékpározunk a tóhoz főzni, szalonnát sütni. Külön köszönjük Juhász Lászlónénak, hogy egy kellemes szenior tánctanítást tartott számunkra.
Sok szép emlékem van a 9 évről, most mégis úgy fejeztem be a beszámolómat, hogy „Letészem a lantot”. Elfáradtam, úgy érzem, ideje átadni a helyemet egy fiatalabb társamnak. Azt szokták mondani, hogy a topon kell abbahagyni. Én is így teszem. Csak azért imádkoztam, hogy becsülettel tudjam végig csinálni az évre tervezett programokat, és időben el tudjak számolni a kapott támogatásokkal, pályázatokkal. Remélem, sikerült.
Köszönöm az Önkormányzat, az intézmények,a kultúrház dolgozói, a megyei vezetőség, a tagok, a pályázatíró, könyvelő, ügyvédnő, a tiszteletbeli tagok és támogatók munkáját, segítését. Nélkülük nem tudtunk volna sikeresen működni.
Ákli Mártonné, Levelek
