|
Kortárs
- karácsonyi
hangulatban
A Kortárs Nyugdíjas Klub Egyesület
alapítása óta a 2009-es a tizenkettedik közösen eltöltött karácsonyi
rendezvény. Ünnepségünket megtisztelte jelenlétével Bohács József,
a Váci Mihály Művelődési Központ vezetője, aki szeretettel
köszöntötte tagságunkat, örömét fejezte ki, hogy rendszeresen itt, a
Városmajori Művelődési Házban tartjuk klubfoglalkozásainkat, s
továbbra is térítésmentesen biztosítják számunkra a szükséges
helyiségeket. Az elnök egy pohár pezsgővel köszöntötte a
résztvevőket, s megköszönte mindazoknak, akik munkájukkal, a
rendezvényeken, a tervezett programjainkon való részvételükkel,
anyagi támogatással segítették az egyesület munkáját, kiemelve a
rendezvényen most is jelen lévő Giba Pál és családja önzetlen
segítségét.
CD-lemezről elhangzott Szabó Gyula
színművész előadásában Ady Endre Karácsony című verse, majd Erdélyi
Tamás adta elő Szabó Gyula főorvos Karácsonyi miért? című versét
s folyamatosan fotózta az eseményeket.
Családias légkör, bensőséges hangulat
jellemezte az ünnepséget, melyet a terem sarkában álló, feldíszített
fenyőfa, kellemes meleg, fehér abrosszal terített asztalsor, porcelán
étkészlet, csillogó poharak, díszítésként használt fenyőágak illata,
illatosított gyertyák fénye, az asztalokon szétszórt színes
szaloncukor, karácsonyi szalvéta, csend-nyugalom s a háttérzenét
sugárzó magnóból áradó karácsonyi zene tett ünnepélyessé.
A vendéglátás, a nyíregyházi
önkormányzattól pályázati úton nyert összegből s részben saját erővel
kiegészített egyéb támogatásból valósult meg. A teríték: házi
disznótoros, a körítés vörös káposzta, asszonyaink által készített
pogácsa, diós-mákos beigli s egyéb finom sütemény, a pincék mélyéről
előkerült házi bor – forralva is –, saját alapanyagból
főzetett kisüsti pálinka.
Ebéd után kisebb ajándékokat osztottunk
ki, és kötetlen beszélgetéseken, idéztük a gyermekkori, háború utáni
nehéz éveket, amikor a körülmények miatt nem volt fűtés, tégla
melegítette az ágyunkat, jegyre volt az élelmiszer, de akkor is
boldogak voltunk, hogy családunk minden tagja túlélte a háború
borzalmait. A későbbi, felnőtt-házaskori, szülők-nagyszülők
közreműködésével, sok résztvevővel közösen rendezett,
gyermekzsivajtól hangos karácsonyokat, amikor együtt kötöztük a
szaloncukrot, díszítettük s a gyerekekkel együtt álltuk körbe a
fenyőfát, amikor a kis unoka gyújtotta meg a csillagszórót. A soha
nem felejthető fenyőillatot, az égő gyertya lángját-illatát, az
együtt töltött estéket.
Sajnos a múló évek sok változást hoztak, a
gyerekek külön családot alapítottak, az unokák is felnőtte,
kirepültek, élik a saját életüket, a családból, rokonságból, baráti
körből sokan örökre eltávoztak, kevesebbszer szólal meg a telefon, s
hiába várjuk, egyre ritkábban nyílik a várt vendégek előtt lakásunk
ajtaja. A televízió áldás és átok, elénk tárja a világot, de
elidegenítette a családokat. Egy focimeccs vagy egy jó film miatt
egyre ritkultak, majd elmaradoztak a családi találkozások, a meghitt
beszélgetések. Marad az üres lakás, s a csendes magányban egyedül
lehet visszaidézni az örökre eltávozottak emlékképeit.
A magány oldására hoztuk létre a nyugdíjas
egyesületet, ahová mindig szívesen jönnek el tagjaink, s vállalt
feladatnak eleget téve próbáljuk oldani a magányt, szerény
eszközeinkkel színt, vidámságot, az élet újbóli szeretetét vinni a
megfáradt emberekbe. Magányosan élő nyugdíjasaink otthonaikban,
magukban nem tudnak ünnepelni, nincs fenyőfa, még fenyőág sem, nincs
ünnepi teríték, ünnepi vacsora, nincs aki a magányt beszélgetéssel,
visszaemlékezéssel oldja, számukra a közösen eltöltött órák jelentik
az igazi ünnepet.
Az est fénypontja a tombola volt, melyen
saját hozott anyagból, mindenféle kisebb-nagyobb értékű tárgyat
sorsoltunk ki. Fődíj egy díszdobozos, márkás ital, melyet az –
mily fura véletlen! – az elnök nyert meg s természetesen
közösen fogyasztottuk el.
Befejezésként régi fiatalságunkat
visszaidéző dallamok csendültek a magnóból, megmozgatva az elnehezült
testeket, fájó ízületeket, s a zene ütemére mindenki megfiatalodva,
kipirult arccal ropta a táncot, az idős, ráncos arcok kisimultak, a
szemek tüze újból fiatalos fényben csillogott.
A résztvevőkről, a családias környezetről,
a táncos lábúakról vendégünk által készített, fotók tanúskodnak,
melyeket későbbiek során elővéve, újból át lehet élni e nagyszerű
rendezvényt.
Búcsúzáskor a mielőbbi viszontlátás
reményében, további kellemes ünnepet, békés, boldog, jó egészségben
eltöltött új esztendőt kívántunk egymásnak.
Gutyán Gábor elnök
Az elnök és vendége
Terített asztalnál
|
Nyugdíjasélet
A szépkorúak kedvelt folyóirata, mely havonta jelenik meg. Tele hírekkel érdekességekkel.
Főszerkesztő: Erdélyi Tamás
Előfizethető a Szövetség irodájában
(1400 Ft éves előfizetői díj) - (A lap indulása: 1995. december)
Generációnk
A nyugdíjasok országos érdekvédelmi folyóirata
Linkajánló
|
