|
Túl a kilencvenen
Túl
a kilencvenen
„Mindenik
embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét
hallja minden dalban…” – vallja Babits Mihály
sorait élete értelmének az az ember, akiről
senki sem hinné, hogy hamarosan eléri a
kilencvenegyedik évét.
Pedig
Erdős Jenőt Nyíregyházán, a megyében és
országszerte nagyon sokan ismerik. Tulajdonképpen
mindenki, akivel összehozta az éneklés, a zene.
Rengeteg pedagógus, számtalan kórustag és
még többen azok, akik szeretik a dalt. Kórusokat
alapított, segített Vajától Mátészalkáig,
de nincs a megyében olyan énekkar, amelyhez ne volna
közvetlen köze. Hosszú évtizedeken át
vezette, szervezte, népszerűsítette a népdalt,
népzenét tanítóként, tanárként,
karnagyként, zsűritagként, szakfelügyelőként.
Tarpán az idén rendezték meg a 37. megyei
népzenei fesztivált, s mint mindig, most is ővele.
Békés
megyében, Sarkadon született 1920. november 27-én.
Szabómester édesapja és édesanyja korai
halála után árvaként került a
debreceni református egyház jóvoltából
és a legnagyobb kedvezménnyel jutott a kollégiumba,
s ott végzett húszévesen. Kántortanító
lett 1940 őszén a vajai iskolában, s néhány
hét alatt – „micsoda bátorság volt
ez tőlem!” – már negyven tagú kórussal
adta elő a 150. genfi zsoltárt. A merész kezdetet azzal
magyarázza, hogy gyermekkorától mostanáig
a legnagyobb örömöt szerzi neki a zene.
Aztán
háborús évek jöttek, katonaság,
kiképzés, frontszolgálat, fogság, s
negyvenöt őszén újra Vaja. Majd következett a
járási székhely, Baktalórántháza,
azután Mátészalka. Volt abban minden,
sportkörszervezés, iskolavezetés, száztagú
Erdért-kórus és Mátészalkai
Pedagóguskórus (1958 óta, ma is működik, 22
éven át vezette Erdős Jenő!) megalapítása,
karnagyi képzés. S volt a munka mellett, Egerben
magyar–történelem–ének-zene szakos
diploma megszerzése, majd a debreceni egyetem pedagógia
szakának elvégzése.
Hinné-e
valaki, aki közelről nem ismeri, hogy ez az egyenes tartású
öregúr, mindig tisztán, elegánsan öltözve,
hetvenegy esztendeje dolgozik? Mert hogy most is dolgozik, azt jól
bizonyítja, hogy a megyei pedagógiai intézetnek
ma is aktív segítője. – Ha felütöd a
hangadó.info-t, ott minden zenével, énekkel
kapcsolatos eseményről beszámolok…
Tíz
esztendőn keresztül szervezte a megyében a Filharmónia
bérleti hangversenyeit. Ezerhatszáz (!) koncertet,
tizenötezer felnőtt és ifjú bérletesnek!
–
Éltet a munka, hogy nem
vagyok felesleges a társadalom számára –
foglalja össze életelvét. S hogy mire büszke
leginkább, a válasza tömören ennyi: két
diplomás gyermekemre, négy unokámra és
immáron hét dédunokámra, a tizenkilenc
tagú családomra. Akik szeretnek, törődnek velem.
Öt éve hagyott itt hűséges párom, nekik
köszönhetem, hogy nem maradtam egyedül
Nyíregyházán
él harminc esztendeje, a gyermekeihez közel egy takaros
kis társasházi lakásban. Odafigyel rá a
család, hétvégeken náluk étkezik,
hétközben az Arany János Iskolából
kapja – mint mondja – a finom kosztot.
Rá
kell kérdezni: kapott-e elismerést, s milyeneket.
Sorolja: Mátészalka díszpolgárává
választotta, kapott Alkotói díjat, Kiváló
Tanár címet, Eötvös József-emlékérmet,
Váci Mihály-díjat és a megyei közgyűlés
emlékérmét. Ezek közül is kiemelkedik
a nagy szakmai elismerés, a pedagógus kórusmozgalom
hatvanéves jubileumán, a fővárosban, a Mátyás
templomban átvett Fasang-díj. Ez a megemlékezés
egybeesett Kodály Zoltán születésének
125. évfordulója ünnepségeivel, s Erdős
Jenő karnagyot kérték fel a megnyitó beszédre.
Élete megkoronázásának tartja ezt a
napot, s teszi hozzá: – bárcsak ma is annyi
gondot fordítana az ország az énekre, a zenére,
a kórusmozgalom támogatására,
fennmaradására, mint az előző évtizedekben!
Sok
eseményt sorolhatna még Jenő bácsi – ahogy
mindenki szólítja –, melyen ő játszotta a
főszerepet. Közülük itt csak egyet: harminc évvel
ezelőtt, az akkor új megyei művelődési központ
avatóünnepségén Erdős Jenő szervező munkája
eredményeként csendült fel Kodály két
nagyszerű ünnepi szerzeménye, a Psalmus Hungaricus és
a Budavári Te Deum.
Könyvespolcának
két sorát töltik meg az általa írt
könyvek, füzetek, tanulmányok. Valamennyi
Mátészalka, Nyíregyháza és a megye
zenei életéről szól, a népdaltól,
népzenétől a komolyzenéig. És jól
ismerik őt nyugdíjas klubjaink éneklő tagjai szerte a
megyében, hiszen a versenyeken, bemutatókon,
fellépéseiken szinte mindenütt jelen volt,
értékelt, zsűrizett. Jenő bácsi lelkében
valóban dal van! Annyira így van ez, hogy baráti
köre is zeneszerető, zeneművelő emberekből áll.
Mit
gyűjtött hosszú élete során? –
kérdezem, mire a válasz egyszerű: szép, rendes
családot és nagyon sok zenét kedvelő, éneklő,
muzsikáló embert!
Kopka
János
|
Nyugdíjasélet
A szépkorúak kedvelt folyóirata, mely havonta jelenik meg. Tele hírekkel érdekességekkel.
Főszerkesztő: Erdélyi Tamás
Előfizethető a Szövetség irodájában
(1400 Ft éves előfizetői díj) - (A lap indulása: 1995. december)
Generációnk
A nyugdíjasok országos érdekvédelmi folyóirata
Linkajánló
|
