A Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület 2026. szeptember 3-i szatmári templomtúráján nyolc középkori „ékszerdobozt” kerestünk fel. Kiváló kalauzunk dr. Sipos László műemlékvédő, Forster-érmes fotóművész volt.
A szatmári táj földrajzi, néprajzi és gasztronómiai jellegzetességeiről dr. Borbély Balázs, a vidék egyik legjobb ismerője, a térségből származó író és forgatókönyvíró mesélt, sok érdekes és vidám történettel színesítve utazásunkat.
Emléklappal köszöntük meg az értékmentő munkát
A templomtúra üde színfoltjaként Kremniczky Károlyné tagtársunk egyesületünk nevében minden templomnak egy-egy emléklapot ajándékozott. Ezeken saját, meghitt és lélekemelő novellájával mondott köszönetet a lelkészek áldozatos értékmentő munkájáért.
Sonkádon nagy érdeklődéssel hallgattuk Szakadáti Károly lelkipásztor lelkes kalauzolását, aki nagy örömmel vette át tőlünk az emléklapot.
Külön öröm volt számunkra, hogy minden útitársunk kapott egy, a felkeresett helyszíneket ábrázoló emléklapot is az élményekben gazdag kirándulás emlékére. Hálás köszönet a kellemes meglepetésért Piroskának, a szép kivitelezésért pedig az Imi Print Nyomdának!
A „virágok temploma”
Templomtúránk hetedik, egyben utolsó állomása a sonkádi református templom volt, amelyet gyakran a „virágok templomaként” is emlegetnek. Az épület megkapta a legrangosabb nemzetközi örökségvédelmi elismerést, az Europa Nostra-díjat.
A falu középkori templomát a XV. században emeltette a Csaholyi család, gótikus stílusban. Az utolsó tatár betörés során, 1717-ben a hódítók az oda menekülő helyi lakossággal együtt felgyújtották. Ezt követően a templom csaknem ötven éven keresztül fedél nélkül, romosan állt.
Bár a református templomokat a köztudatban általában puritán, fehérre meszelt falakkal azonosítják, a sonkádi templom ennek tökéletes ellenpéldája. A templomhajót borító, 1766-ban készült fatáblás mennyezet a vidék egyik legszebb késő barokk asztalosmunkája. Kazettáit burjánzó, egyedi virágornamentika és számos népi motívum díszíti.
Nemcsak a fát, hanem magukat a falakat is gazdagon kifestették. Az ablakok rézsűiben és keretein indás-leveles, szívekből kihajtó, „virágos reneszánsz” motívumok és szőlőindák kanyarognak. A diadalíven festett, kváderköveket utánzó geometrikus mintázat fut végig.
A mennyezettel egy időben készült el a gazdagon faragott, élénk színekkel megfestett szószék, valamint az életfa-motívumokkal ékesített karzatok és padok. A templom nyugati homlokzatához simuló, barokk stílusú kőtorony viszonylag későn, 1807-ben épült a korábbi fa harangláb helyére.
A templom szinte teljes egészében megőrizte középkori formáját, és napjainkban a Középkori Templomok Útjának egyik leglátogatottabb ékköve.
Fotók: Fintor József
