Percre perc,
napra nap, jaj, de hirtelen jő,
Lejárt az
idő garatján megint egy esztendő.
Mit őrölt a
malom, nem volt tiszta élet,
Kevés
lángja, sok korpája, keserű kenyér lett.
Menj, hát,
óesztendő, nem sírunk utánad,
Kevés
öröm, amit hoztál, annál több a bánat;
Bizony alig
érdemled meg azt a tisztességet,
Hogy énekszó
mellett temessenek téged.
No, sebaj, nem
illik a halottat megszólni,
Menj, kiszolgált
esztendő, békében nyugodni!
Ifjú, új
esztendő, jó tanácsom vedd be,
Hozzál
szép napokat a magyar nemzetre!
Alföld síkja
teremjen piros búzát bőven,
Fű is legyen, méz
is legyen, bor a szőlejében.
Friss kaláccsal
legyen mindig tele a szakajtó,
Ne okozzon soha
bajt finánc, végrehajtó,
Betegség,
új adó köztünk ne pusztítson,
Földrengések,
vizek árja meg ne szomorítson.
Nagy uraink
szíveit töltsd meg békességgel,
Kis uraink
zsebeit öreg bankópénzzel.,
Hogy ne legyen
senkinek, semmiben hiánya,
Nagy pipájú
magyarnak jól vágott dohánya.
Kedves jó
emberek, ezt meghallgassátok!
Az új
esztendő is hozhat rosszat rátok.
A rosszat nem az
ég küldi ellenségül,
Rosszat csak a
rossz szül, igaz büntetésül!
Ez új év
küszöbén én csak egyet kérek,
Egyetlen tanácsom
elmondom tinéktek.
Jöjjön
jó vagy rossz nap, mind javunkra válik,
Ha egymást
szeretjük, tiszteljük halálig.
De csak egy a
vége, ha százat is szólok,
Hadd legyen már
valahára a magyar is boldog!
Megszenvedtük,
megszolgáltuk a vígabb jövendőt,
Adjon Isten
mindnyájunknak boldog új esztendőt!
(Kiss
József penyigei tanító gyűjtését a
vajai Vay Ádám Múzeum adta közre 2006-ban.
Ebből szerkesztette köszöntőjét Erdélyi-Molnár
Klára, a
Népművészet ifjú mestere; a szatmárcsekei
Séra Gáspár
és a zsarolyáni Nagy
Bertalan verseiből.)