Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjas Szervezetek Szövetsége
4400 Nyíregyháza Városmajor u. 2. Tel/Fax: 42/414-146               Levél nekünk
A megyei szövetség az egyesületek képviselőit, a nyugdijasokat, a Városmajor u. 2-ben, a Civilházban fogadja. Nyári ügyelet: szerda 9-12-ig. Megközelíthető a 12-es autóbusszal. A megyei elnök elérhető telefonon, a 30/968-6782 számon.
 

Magyar árut keresek!

Egyrészt hazafiságból is, de a racionális dolgokat néha mellőzve, szívesen teszem. Ha magyar árut veszünk, biztosabbak vagyunk abban, hogy azzal a magyar termelőket hozhatjuk helyzetbe, segíthetjük munkájuk megtartásában. Másrészt, mert bízunk az áru minőségében és az árakat is alacsonyabbnak, vagy legalábbis azonosnak gondoljuk a külföldivel. Azért azt nem árt tudni, hogy mióta az Európai Unió tagja vagyunk, az árucikkek szabad áramlását nem lehet megakadályozni. Arra pedig előírások vannak, hogy egy üzletben a külföldi áruk aránya mennyi lehet.

Nálam, de gondolom másoknál is fontos a minőség. Nem elég csak azt írni rá, hogy ez magyar áru. Bevallom, hogy találkoztam olyan tejjel, ahol a doboz is nemzetiszínű, de a minősége, a szavatosság lejártának egy nappal előtte már nem volt megfelelő. Megsavanyodott tejes víz volt, benne túrószerű uszadékokkal. Lehet, hogy a bolt rosszul hűtötte. Pedig a dobozon ott volt, hogy „magyar termelőtől, magyar fogyasztónak”. Igaz, hogy a gyártó meg volt jelölve. Na, ekkor gondolkodtam el. Ezt a tejet nem fejték a tehenekből, lehet, hogy csak gyártották? Nekünk pedig nem gyártott tej kellene, hiába reklámozzák magyar tejként! Azt meg, hogy „magyar fogyasztónak”, tényleg nem értem. Ha éppen erre jár valaki Kassáról, ő miért ne vegye, ha akarja. Ne legyen ez is politika!

Tej esetében naiv vagyok, hiszek abban, ami oda van írva. A nyíregyházi csarnokban már több mint egy éve árul egy gazda tasakos tejet, mint a saját teheneinek tejfeleslegét. Írtam is róla, hogy becsülendő a leleményessége. Szoktam venni tőle, nem ragad a lábas aljára, de igaz, hogy van otthon vastag aljú, régi lábasunk, így a biztosabb. A gazda zacskós teje ugyan kicsit hosszú idő után, 3 nap alatt alszik meg, de üsse kő, kivárom, ha igazi aludttejet akarok inni, mert a bolti viszont nem alszik meg, még csak nem is „szundikál”.

Arra biztatni másokat, hogy ne vásároljanak a külföldi áruházláncok üzleteiben, akár politikai indítékból is, helytelen. Nélkülük csak rosszabb lenne, hiszen munkahelyek szűnnének meg, országunknak ezen üzletektől is szüksége van a jövedelmük adójára. Döntse el azt mindenki maga, hogy hol vásárol inkább. Ez így működik minden EU-s országban. Viszont nagyon fontos lenne, hogy nemcsak az üzletekben, hanem máshol is jó, vagy legalább megfelelő legyen az áru, akár kisboltban, akár a nyíregyházi piacon.

Itt teljes egészében magyar terméket árulnak, csak hébe-hóba kerül oda egyik, vagy másik áruházból külföldi szőlő vagy narancs, paradicsom, paprika. Ezt némi felárral árulja az őstermelő, de ez még hagyján. Az már nem, hogy három kiló burgonya ára egy kiló hús árával vetekszik, pedig helyenként olyan piszkos, sáros, nem látszik milyen, csak otthon lehet észrevenni. Arról nem is beszélve, hogy a nagybani piacon vásárolt 100 forintos burgonya árából, hogyan lesz a piacon 200 forint? A sütőtökre, az „igazira” ebben a szezonban nem találtam rá öt kísérlet után sem. Ígérte mindenki, hogy finom lesz. Nem volt az. A savanyú káposztával is „be lehet faragni”. Száraz babot nem merek venni, mert tavaly zsizsikeset vettem és kaptam „kritikát” otthon.

Sorolhatnám, mert lenne még mit. Mindezeket csak azért írom, hogy amikor azt próbáljuk sulykolni, hogy magyar terméket vegyünk, akkor tegyük hozzá azt is, de nem mindenáron. A fent említett „magyar tej” megérdemelné a minőségi ellenőrzést, mint ahogy a piac is. A piacon nem árt a figyelem, de a fontos az lenne, ha a silány áru eltűnne onnan, mert hogy az áraik nem silányak, az bizonyos. Legyen tehát a jelszavunk: „Jó, olcsó magyar árut a boltokba és a piacokra!”

Dombóvári István

Nyugdíjasélet
A szépkorúak kedvelt folyóirata, mely havonta jelenik meg. Tele hírekkel érdekességekkel.

Főszerkesztő: Erdélyi Tamás
Előfizethető a Szövetség irodájában (1400 Ft éves előfizetői díj) - (A lap indulása: 1995. december)


Generációnk
A nyugdíjasok országos érdekvédelmi folyóirata


Ön a(z) Nem tudok csatlakozni