|
„Megugrattak Hortobágyon…”
„Megugrattak
Hortobágyon…”
Már
régóta vágytak a nyugdíjasaink a magyar
pusztaság, a Hortobágy megtekintésére.
Féltem egy kicsit, mert már voltam felnőtt csoporttal,
és akkor nagyon soknak nem tetszett. Most is volt, aki
megjegyezte: nem látott semmit a Hortobágyon! Pedig sok
költő írt róla. Petőfi, Tompa, Reviczky, és
a debreceni Oláh Gábor.
De
kezdjük az elején. Menetben, Debrecenben a modern építésű
Szent Család templomot néztük meg. Június
végén indultunk el, mert még most nem teljesen
kiégett a puszta. Európa legnagyobb füves, szikes
területe. 1973. január elsején alakították
ki, hozták létre a területén a Hortobágyi
Nemzeti Parkot, hazánk első nemzeti parkját. Az USA-ban
éppen akkor volt 100 éves az első nemzeti parkjuk.
Hazánkban jelenleg tíz nemzeti park található.
A Hortobágy a legnagyobb területű, 82 ezer hektáros.
A tájat a Tisza alakította ki, tökéletes
síkság. Olyan, mint az asztallap. Nem látni
kiemelkedést rajta. Ezért mondta az illető, amit
mondott. Ilyen egy puszta.
A
Hortobágy egy táj, egy folyó és egy
település neve is. A település 1966-ban jött
létre. Itt található hazánk leghosszabb,
a folyón átívelő kőhídja, a
kilenclyukú-híd. Pompás látvány.
Persze
sok mindent láttunk. Sok állatot, a puszta életét
bemutató múzeumot, kiállító
termet, filmvetítést. Láttuk élőben a
háziállatokat, a pusztán régen élt
állatokat. A piac soron láttuk azokat az eszközöket,
amiket régen a pásztorok készítettek, és
készítenek. Kalapok, karikás ostorok, szaruból
készült eszközök. A múzeumban láttuk,
milyen helyen aludtak, főztek a pásztorok. Igaz, délibábot
nem láttunk. Érdekes lehet, ahogy költők leírják
a jelenséget.
A
szabadon élő állatokhoz a pusztán közlekedő
szafari kocsival mentünk ki. Volt itt farkas, hattyú,
pelikán, bivaly, ragadozó madarak. Kicsik és
nagyok. Tehát volt látni, nézni való. A
háziállatok között még fehér
szamarat is láttunk. A csavart szarvú rackajuh is
érdekes volt. A halastavakhoz sajnos nem tudtunk elmenni, mert
egy hidat most újítottak fel. Ott rengeteg madarat
láthattunk volna. Őszi vonuláskor 50 ezer vadludat és
darut is látni.
Hortobágy
községben egy épülőfélben lévő
templomban jártunk. Egy ökomenikus templom. Belül
még nincs kipucolva. De már használják.
Az ötvenes években odatelepítettek emlékére
épült a templom. Több tízezer embert
hurcoltak ide. Dolgoztatták is őket. Az ő emlékükre
épült a templom. Az elhurcoltak neve ott sorakozik a
templom belső falán, kívül pedig emléktábla
található.
Volt
szórakozás is, mert fagylalttól kezdve minden
enni- és innivaló található a bazár
soron. Így zajlott le a pusztai kirándulás. Én
úgy gondolom a többséggel együtt, hogy bőven
volt látnivalónk! Aztán ahogy szokott lenni,
hazafelé nótáztunk a buszon, nem maradtak ki a
hortobágyi nóták, így a címben
jelzett sem, „Megugrattak Hortobágyon, a karámból
egy csikót…” A betyárokról is
nótáztunk, hiszen ők is látogatták a
csárdákat.
Dávid
József
|
Nyugdíjasélet
A szépkorúak kedvelt folyóirata, mely havonta jelenik meg. Tele hírekkel érdekességekkel.
Főszerkesztő: Erdélyi Tamás
Előfizethető a Szövetség irodájában
(1400 Ft éves előfizetői díj) - (A lap indulása: 1995. december)
Generációnk
A nyugdíjasok országos érdekvédelmi folyóirata
Linkajánló
|