Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjas Szervezetek Szövetsége
4400 Nyíregyháza Városmajor u. 2. Tel/Fax: 42/414-146               Levél nekünk
A megyei szövetség az egyesületek képviselőit, a nyugdijasokat, a Városmajor u. 2-ben, a Civilházban fogadja. Nyári ügyelet: szerda 9-12-ig. Megközelíthető a 12-es autóbusszal. A megyei elnök elérhető telefonon, a 30/968-6782 számon.
 
„Ha sokan akarunk egyet, elérhetjük céljainkat

Ha sokan akarunk egyet, elérhetjük céljainkat!”

Beszélgetés a jubiláló Szabó Pállal, megyei szövetségünk új elnökével

El se hiszem, hogy Szabó Pál, szövetségünk új elnöke májusban hetven esztendős lesz. Igen csak friss és fiatal. Panaszkodni pedig – bár régen ismerem – még nem hallottam. Dolgozni viszont állandóan láthatjuk. Részben a szövetségben intézi az ügyeket, részben a programokat szervezi-bonyolítja. Maradék idejében almáskertjét gondozza. Mitől van benne ez a szinte kimeríthetetlen energia?

Talán attól, hogy mindig a jó oldaláról nézem a világot. Elvem, hogy a sírással-panasszal nem lehet sokra menni. Ha rosszat hallok – és nem ritka az ilyesmi az ember életében –, akkor se rágódom a dolgokon. Ami persze nem jelenti azt, hogy az ügyek súlyát nem fogom fel, legfeljebb azt, hogy nem rágódik az ember olyasmin, amin úgy se tud változtatni. Egyáltalán, olyan rövid ez az élet, olyam hamar eltelik hét évtized, hogy teljesen haszontalan a rosszon tűnődni. Talán ez segített.

Pedig lett volna alkalmad az ingerültségre, legalábbis az elkedvetlenedésre, negyvenöt év során ugyanazon a munkahelyen, a postán. Abból is huszonkét esztendeig megyei vezető beosztásban...

A fiatal évek se voltak éppen könnyűek. Nehéz időkben jutottam a nyíregyházi Kossuth Gimnáziumba, ötvenhétben érettségiztem. Jelentkeztem a debreceni egyetem német-magyar szakára, de – miért, miért nem, szüleimről rossz véleményt adtak a községből, és nem vettek fel. Állás után bolyongtam a városban, amikor egy ismerősöm szólt, férfi munkaerőt keresnek éppen a postán. Megpróbáltam, már augusztus ötödiken beléptem, és jócskán ott ragadtam. Voltam közben „postáskisasszony”, helyettesítettem másokat, végigjártam a megye majd minden faluját, még kézbesítettem is, ha úgy hozta a munka.

Nem lehetett könnyű annak az embernek, aki tanár, vagy tolmács szeretett volna lenni...

Kárpótlásként megismertem a vidéket. És ami a leghasznosabb hozadéka volt ennek a „falujárásnak”, megismertem nagyon sok embert. A nagypostán is végigjártam a ranglétrát. Voltam pénzfelvevő az ablaknál, majd főpénztáros lettem, s mi még?

Össze tudnád számolni, hányan ismernek?

Azt nemigen, mert nagyon sokan. Azt sem mondanám meg, hogy én hány száz, de inkább hány ezer embert ismerek, ha nem is név szerint. S nem csupán a postásablak másik oldaláról, az élet úgymond vidámabb szegletéből is. Helyettesítésem idején tangóharmonikáztam is a magam örömére. Egy idő után „megfogadtak” az ottaniak éjjeli zenét adni, lakodalomban játszani, Ibránytól Uráig, Tiszaberceltől Gulácsig, vagy Me-zőladányig. Ma is találkozom azokkal, akikkel közösen fiatalkod-tunk – most éppen a nyugdíjas egyesületben.

Csak nem arra készültél már aktív korodban, hogy majdan a szövetségben képviseled nyugdíjas társaid érdekeit?

Egyszerűbb a történet. Elbúcsúztattak a postától, és megyei vezetőemberek közölték: nem szeretnék, ha csak úgy elvesznék a közösség számára. Javasoltak a megyei közgyűlés szociális bizottsága tagjának. E minőségben ismét sok helyre jártam, számos embert, sorsot ismerhettem meg. Majd Gyúró Imre, a nyugdíjas szövetség elnöke hozott ide vezetőségi tagnak, s lettem később a helyettese. Ez se tegnap volt, de elmondhatom, hogy mindig is jól éreztem itt magamat. Az én napjaim nem telnek nehezen, sőt! Ma is részt veszek számos rendezvényen, sokakkal beszélgetek az irodában, vidéken, Pesten, az Országos Tanács tagjai közé is beválasztottak.

Talán, mert a mi megyénk szövetsége az ország legnagyobbjai közé tartozik...

Talán nem véletlenül. Száztizenhárom egyesületünket segítjük, képviseljük, hatezer tagunk van. Kérdezhetnéd, sok-e ez, vagy kevés, miután százhetvenezer nyugdíjas él Szabolcs-Szatmár-Beregben. Azt mondom, hogy a hatezres létszám nem kevés, bár arra törekszünk, hogy több nyugdíjas legyen szervezeteink tagja. Az is tény, hogy több nyugdíjas egyesület-szövetség működik. Ami viszont – és ez nem a dicsekvés – javunkra írható, egységesek vagyunk! Nem pártoktól függők, nem politizálók. Azzal együtt sem, hogy képviseltetjük magukat az Országos Idősügyi Tanácsban, s hogy jó a kapcsolatunk a kormányzattal. Mutasson nekem valaki egy pártot a megyében, amelynek ennyi tagja van! Mutasson valaki olyan egyesületet, amelynek az a tagja se akarja feladni a részvételét, aki alig vagy egy

'e1ltalán nem képes kimozdulni a lakásából. Amely kétezer embert aktívan megmozgat egy-egy megyei rendezvényére az Idősek Világnapján, a megyei nyugdíjastalálkozókon, a kulturális és néphagyományt ápoló események alkalmából.

Nem tudnék ilyet. Azt viszont megkérdezem, hogy bár művész nem vagy (igaz, az egységet megteremteni és fenntartani is művészet!) mégiscsak lenni kell, ha megfogalmazatlanul is, hitvallásodnak, ars poeticádnak.

Szerényebben válaszolnék: ha sokan akarunk egyet, elérhetjük a céljainkat. A száztizenhárom egyesületünk azért is nagy szám, mert a rendszerváltást követően megyénkben tizenegy egyesület alakult a nyugdíjasok képviseletére. Ez a nagy szám önmagában is ront az eredményességen, hát még ha hozzávesszük, hogy egyik-másik különböző politikai áramlatokhoz csapódott. Emiatt se lett Magyarországon mindmáig idősügyi törvény! Az esélyegyenlőség, persze, kormányhatározatban, rendeletben biztosított, mindnyájunk sorsa ugyanaz a törvény előtt, igényünk is hasonló. A legjobb az lenne, ha nem alakulnának ki a nyugdíjas szervezetek között olykor feloldhatatlannak tűnő ellentétek. Szinte leképeződik a pártpolitika, a parlament erőviszonyai az Idősügyi Tanácsban is.

Ars poeticám? Legelőbb alapdolgokban kellene egyetértenünk. Mostanában írt ki pályázatot az Európai Unió, milyen jövőképet látnak maguk előtt a nyugdíjasok, mit szeretnénk? A válaszokból kitűnik: nagyon nagy többség az összefogást, az egységet sürgeti. Sehová nem vezet, ha azt tesszük, amit a politika. Nekünk nem szabad kivonulni a közösség jövőjéről szóló tanácskozásokról azért, mert a másiknak más a véleménye valamiről.

Hogyan látja a frissen megválasztott elnök, van-e reális alapja a kedvező változásnak?

Nem szeretném a reményt elveszíteni. Bízom abban, hogy a gazdasági világválság kényszerítő erővel bír legalább a nyugdíjas szövetségek összefogására. Mi, ebben a megyében nem vagyunk haragban a többiekkel, a beszélő viszonyon túl el is járunk egymás rendezvényeire. Ez ad szilárdabb alapot az összefogásnak. Amely ugyanazt a célt szolgálja, a nyugdíjas társadadalom érdekeit.

Akárhogyan is nézzük, a világ és hazánk is az elidegenedés korszakát éli. Sokan panaszkodnak a magányra. Mit tehet ilyenkor a szövetség, mit az egyesületek?

Sokat tehetünk, s teszünk is. Tucatnyi énekkarunk, tánccsoportunk működik, szavalnak, színdarabokat adnak elő, falunapokon vállalnak főszerepet. Névnapokat, születésnapokat, jubileumokat köszöntenek együtt, magányos tagjaikat hatáskörükbe vonják. Készülékekkel látjuk el az egyedülállókat, segélyhívók segítik őket baj esetén. Család helyett család is egyre több kis közösség. Mi ugyancsak segítünk programjainkkal a szabadidő hasznos eltöltésében, nem kevés nyugdíjas tagunk életének kiteljesedésében.

Például miben, hogyan?

Rejtvényt, irodalmi pályázatokat, továbbá megyei és régiós kulturális vetélkedőket hirdetünk meg és rendezünk. Kirándulásokat szervezünk, helyiséget, tematikát biztosítunk az alkalmakhoz. Nélkülözhetetlen támogatást nyújtanak mindezekhez az önkormányzatok, pályázatainkban közreműködik a munkaügyi központ is. Pályázunk, amire és ahová csak lehet. Saját újságunk van, immár a tizennegyedik évfolyamnál tartunk. Sok-sok információ jut el általa a megyei életről, a nyugdíjasokat érdeklő témákról, a fontosnak ítélt életmódról, az egészséges életről olvasóiknak.

Mi újat várhatnak a nyugdíjasok a szövetség most megválasztott vezetőségétől?

Fontos, hogy jó úton jártunk eddig is, hiszen Gyúró Imre elnöksége idején értünk el idáig. Nagyra értékeljük, amit eddig tett, és megértjük, hogy kora és egészségi állapota miatt az első vonaltól hátrább szükséges kerülnie. Jelen vezetőségünk hadra fogható szakemberekből áll, ami biztosítéka a holnap eredményességének.

Hallottam a minap, hogy könnyű a szövetség vezetőinek, anyagiakban személyesen is jól el vannak látva...

Hozzám is eljut ez a vélemény egyszer-egyszer. Válaszom csak annyi, mindnyájan önkéntes társadalmi tevékenységet vállaltunk. Ha az önkormányzatok pénzt adnak, ha a pályázatokon támogatást nyerünk, azt nem egyén kapja, hanem a cél, a rendezvény, a nyugdíjas közösség ügye. Erre büszkék lehetünk és vagyunk is.

Köszönjük a megyei szövetség új elnökének a válaszokat, és hosszantartó jó munkát kívánunk!

Kopka János,

a Nyugdíjasélet szerkesztő-bizottságának új elnöke



Nyugdíjasélet
A szépkorúak kedvelt folyóirata, mely havonta jelenik meg. Tele hírekkel érdekességekkel.

Főszerkesztő: Erdélyi Tamás
Előfizethető a Szövetség irodájában (1400 Ft éves előfizetői díj) - (A lap indulása: 1995. december)


Generációnk
A nyugdíjasok országos érdekvédelmi folyóirata


Ön a(z) Nem tudok csatlakozni